A cserépben nevelt fűszernövények tenyészideje kitolható, akár egész évben szüretelhetjük őket, télen is élvezhetjük hatásukat. Tarthatjuk a növényeket a konyha ablakpárkányán, így főzéskor mindig kéznél lesznek, s az ételek elkészítésekor biztosan eszünkbe jut majd, hogy néhány levelet lecsípjünk róluk. De sok más felhasználási módja is lehetséges az itt következő fűszernövényeknek.

A rozmaring (Rosmarinus officinalis) örökzöld, jellegzetes illatú, 0,5-1,5 méter magas félcserje, mely Dél-Európában őshonos. Meleg- és fénykedvelő növény, környezeti igényei miatt hazánkban termesztése nem terjedt el, de a legtöbb házikertben megtalálható. Fiatal korában fagyérzékeny, ezért kiültetve eleinte takarást igényel. A közértek polcain cserépben kapható, mely néhány hónapig az ablakban vagy a balkonon is eléldegél. Gyógyhatású hajtásai egész évben szedhetőek. Levelei hosszúkásak, ép szélűek, sötétzöldek, tapintásuk bőrszerű, fonákjuk molyhos. Liláskék ajakos virágai a levelek hónaljában nyílnak, virágzása hosszas, márciustól októberig is tarthat.

A rozmaring a spanyol, francia és olasz konyha kedvelt fűszere: húsok, mártások, levesek ízesítésére használják. A népdalainkból is közismert növény hazai felhasználása főleg fűszerként történik, azonban a rozmaring gyógyászati felhasználása is jelentős. Kedvező hatása a levelekből készített teának, és a leveles-virágos hajtásokból kinyert illóolajnak van. Teáját emésztésjavító, étvágygerjesztő, epehajtó, májvédő hatásáért ajánlja a hivatalos orvoslás. Külsőleges használata a reumás- és izomfájdalmat csillapító illóolajos kenőcsökkel történhet, valamint fürdőolajokban, krémekben, szappanokban és más kozmetikai termékekben is találkozhatunk rozmaringgal. Népgyógyászati felhasználása szintén emésztést serkentő gyógytea és reumaellenes bedörzsölőszer formájában terjedt el.

A majoránna (Majorana hortensis) őshazája Észak-Afrika és Délnyugat-Ázsia, hazánkban vadon nem fordul elő, de több termőtájon termesztésbe vonták. Meleg- és fényigényes növény. A sikeres termesztés és a minőségi fűszer jó híre miatt ma már sok helyen „hungarikum” gyógynövénynek számít. Az eredetileg évelő növényt nálunk egyévesként termesztik, s szinte minden kertes házban megtalálható, de ablakpárkányon tartva akár egy panellakás konyhájában is jól érzi magát. A növény 20-40 cm magas, kis bokra szürkészöld színű. A majoránna levelei aprók, tojásdadok, szőrözöttek, átellenesen helyezkednek el. Virágai zöldes rózsaszínűek, a murvalevelek kis tobozra emlékeztetve egymásra simulnak.

Ezt a konyhakerti növényt ősidők óta használják, Egyiptomban Osiris szent növényeként tartották számon. A hazai népgyógyászatban emésztést segítő és szélhajtó, valamint köhögéscsillapító tulajdonsága miatt javasolták teáját. Külsőleg a reuma ellen készített majoránnás kenőcsök felhasználása volt jelentős. Kellemes aromája miatt azonban leginkább fűszerként terjedt el: húsos, májas ételek, főzelékek ízesítője, ráadásul étvágygerjesztő hatású. A herbájában – virágos-leveles hajtásában – felhalmozódó illóolajok frissen és szárítva is kellemes illatúak, meghűléses betegségek esetén inhalálva, fürdővízhez keverve is kifejtik jótékony hatásukat.

Szalontai Kriszta
Fotók: Papp Sólyom